Siralmas. Egyelőre. A következőképp csoportosítottuk a látottakat:
1., a döbbenet: 56m2, vályog, oldala megrepedve. Szép kis kert, gazdasági épületek, jó helyen is van viszonylag, úgyhogy egy nézést megér: 16,5 millió. Mikor az Uram felvonta a szemöldökét (épp a beázó padlást nézte), akkor a tulajdonos sértődötten megjegyezte, hogy van, aki egy tisztasági festés után beköltözne, és egyébként is!!! Sok sikert kívántunk majd eljöttünk. Másik vicces dolog (az ár mellett persze) az volt, hogy a gyerekem most életében először látott csigát. Nem, nem jól fejeztem ki magam: mire odanéztem, addigra nem látott, hanem nyalt csigát és csigaházat.
2., a rettenet: 2 lakásból áll, össze lehet nyitni. A hátsó lakásban a nagyszülők laktak, de meghaltak, ott, ni, a széken, ott fordult le, szívinfarktus. A szomszéddal semmi gond: ordít néha, de csak ha részeg, de délutánra elunja és lefekszik aludni, akkor már nem a kertben tántorog - mondja ezt a féllábú, alkoholtól felpüffedt arcú háztulajdonos. "Krisztinka, ugye nem a kutyákhoz mentél?" Kérdezi az anya, miután megmutatta Krisztinka szobáját: Disney figurákkal, plüssökkel sűrűn telerakott szoba ez, egy aprócska bukóablakkal, fény alig jön be rajta. Krisztinka megjelenik: kb. 35 éves, nem teljesen százas. Megmutatja a kutyát a szomszédban, jól fejlett bull terrier. Lelki szemeim előtt látom, ahogy a játszó gyerekem átdugja az ujját a kerítésen, és... Na nem. Az itt-a-székről-lefordulós, levágott-lábús, bolond-lányos kísértetházból menekülünk. Hatalmas, zegzugos, rengeteget kellene rákölteni, és még így is 28 millió. Meg egyébként se. Brrrrrrrr.
3., a "be se megyünk" kategória: ennek több alfaja van.
- flexüzem van a szomszédban
- egy dűlöngélő viskó van a szomszédban, udvarán a megkeseredett ember egy hatalmas, acsarkodó kutyát simogat, mogorván ránk néz, amolyan "mit akarnak maguk itt?" tekintettel. Maga a ház nem rossz így kívülről, de a kertben kb. 5-6 autóroncs van.
4., a bementünk (vagy be sem mentünk), megnéztük (vagy meg sem néztük) kategória. Mi egyesíti? A SÓHAJTOTTUNK.
No ez a teljes csoda: finom pasztellek, alakítható kert, távirányítós kapu. Tágas terek, csodaszép konyha, jó szomszédok. Pont ahogy szeretnénk: pince az autónak, a szerszámoknak, a bicajnak, a mindennek. A földszinten konyha, étkező, fürdő, nappali és egy háló, az emeleten kis zuhanyzó, wc, 2 gyerekszoba. Van, ahol gadróbszoba is van. 40 millió. Sohasem. Ez az az álom, amiről álmodni sem érdemes, mert nem, nem és nem, ez nem a miénk, nem nekünk való, elérhetetlen.
Most a héten megint megyünk megnézni egyet, nem tudom, hogy miért, de ezzel jó érzésünk van. Pedig felújítandó ez is.
Meglátjuk. Valahol, valahol, vár minket a mi kis házunk.