mindig ügyködni kell, na. A sütés-főzés már mindennapos, ma épp citromos sütőtök lekvár készült, de a héten rátaláltam a tökéletes kuglóf receptjére is, el is készült, egyetlen szépséghibája csupán, hogy nincs szép nagy kuglófformám.

Ahogy nekiálltam keresgélni a neten, találtam pár teljesen nélkülözhetetlen sütűformát, nem is tudom, hogy élhettem eddig nélkülük (és azt sem, hogy meddig kell még nélkülöznöm őket)...

A kis hintalovas tökéletes lenne Barnabás első szülinapjára. Olyan igaz, békebeli hintalovacska ez, nem pedig amolyan újhullámos őrület, mint amiket mostanában lehet kapni.

Történt ugyanis, hogy az anyukám által rámrótt küldetésnek eleget téve betévedtem egy bababoltba, hátha ott meglelem a tökéletes kis hintalovat, amit -ugye- majd ő az unokájának stb. Az eladó unott arccal közölte, hogy nem, most nincs hintaló, most hintakutya van, komolyan, hintakutya, és rámutatott egy rettenetes bánatos szemű, UV pink orrú műanyag szörnyre, amitől először megijedtem, majd hangos nevetésben törtem ki és... nem részletezem tovább.

Ez a második olyan kis szeretet-meglepetés tortácskáknak lehet tökéletes, ribizlis-túrós, vagy málnás-vaníliás, vagy fehércsokis-szedres.

Gesztenyés-mascarponés, keserűcsokis-narancsos, vagy... nem sorolom tovább. Apró, pici, csinos kis tortácskák, szülinapra vagy névnapra, vagy Karácsonyra vagy egy nagyon rossz hét lezárásaként szigorúan házi viditószernek. 

Sárkány ellen .

Ez pedig Karácsonyi, különleges, aranyszínű dekorgyöngyökkel, hófehér cukormázzal, belül fajéjas-mézes, benne csillogó szalag.

Szépek, na.