Három hónap

 Az, hogy mi költözünk, nos, az már majdnem 100%. Költözik a blog is, mostantól itt tudjátok követni, hogy milyen, amikor családi házat újítunk fel. Nem ígérek semmit: még én sem tudom, milyen is az:)

haromhonap.blogspot.com/

Siralmas. Egyelőre. A következőképp csoportosítottuk a látottakat:

1., a döbbenet: 56m2, vályog, oldala megrepedve. Szép kis kert, gazdasági épületek, jó helyen is van viszonylag, úgyhogy egy nézést megér: 16,5 millió. Mikor az Uram felvonta a szemöldökét (épp a beázó padlást nézte), akkor a tulajdonos sértődötten megjegyezte, hogy van, aki egy tisztasági festés után beköltözne, és egyébként is!!! Sok sikert kívántunk majd eljöttünk. Másik vicces dolog (az ár mellett persze) az volt, hogy a gyerekem most életében először látott csigát. Nem, nem jól fejeztem ki magam: mire odanéztem, addigra nem látott, hanem nyalt csigát és csigaházat.

2., a rettenet: 2 lakásból áll, össze lehet nyitni. A hátsó lakásban a nagyszülők laktak, de meghaltak, ott, ni, a széken, ott fordult le, szívinfarktus. A szomszéddal semmi gond: ordít néha, de csak ha részeg, de délutánra elunja és lefekszik aludni, akkor már nem a kertben tántorog - mondja ezt a féllábú, alkoholtól felpüffedt arcú háztulajdonos. "Krisztinka, ugye nem a kutyákhoz mentél?" Kérdezi az anya, miután megmutatta Krisztinka szobáját: Disney figurákkal, plüssökkel sűrűn telerakott szoba ez, egy aprócska bukóablakkal, fény alig jön be rajta. Krisztinka megjelenik: kb. 35 éves, nem teljesen százas. Megmutatja a kutyát a szomszédban, jól fejlett bull terrier. Lelki szemeim előtt látom, ahogy a játszó gyerekem átdugja az ujját a kerítésen, és... Na nem. Az itt-a-székről-lefordulós, levágott-lábús, bolond-lányos kísértetházból menekülünk. Hatalmas, zegzugos, rengeteget kellene rákölteni, és még így is 28 millió. Meg egyébként se. Brrrrrrrr.

3., a "be se megyünk" kategória: ennek több alfaja van.

• flexüzem van a szomszédban
• egy dűlöngélő viskó van a szomszédban, udvarán a megkeseredett ember egy hatalmas, acsarkodó kutyát simogat, mogorván ránk néz, amolyan "mit akarnak maguk itt?" tekintettel. Maga a ház nem rossz így kívülről, de a kertben kb. 5-6 autóroncs van.

4., a bementünk (vagy be sem mentünk), megnéztük (vagy meg sem néztük) kategória. Mi egyesíti? A SÓHAJTOTTUNK.

No ez a teljes csoda: finom pasztellek, alakítható kert, távirányítós kapu. Tágas terek, csodaszép konyha, jó szomszédok. Pont ahogy szeretnénk: pince az autónak, a szerszámoknak, a bicajnak, a mindennek. A földszinten konyha, étkező, fürdő, nappali és egy háló, az emeleten kis zuhanyzó, wc, 2 gyerekszoba. Van, ahol gadróbszoba is van. 40 millió. Sohasem. Ez az az álom, amiről álmodni sem érdemes, mert nem, nem és nem, ez nem a miénk, nem nekünk való, elérhetetlen.

Most a héten megint megyünk megnézni egyet, nem tudom, hogy miért, de ezzel jó érzésünk van. Pedig felújítandó ez is.

Meglátjuk. Valahol, valahol, vár minket a mi kis házunk.

hogy elkezdtem fényképezni a lakásunkat, hogy el tudjuk kezdeni árulni, és nekiláttunk megkeresni A házat. 

Sajnálni fogom ezt a lakást, annyit dolgoztunk vele és nagyon szép is lett szerintem, de Medve házat szeretne, kertet szeretne: abban nőtt fel, világéletében családi házban lakott, nekem pedig tökmindegy, csak ne legyen hatalmas veteményeskert, mert nem vagyok az a gyomlálós-kapálós típus.

Az eladó lakásunkról még kép nélkül: 3 hatalmas szoba, egy konyha, nagy kamra, étkező, saját lépcsőház, szép fürdőszoba, gardróbszoba, 2 erkély. Nem toptoptop kerület, nem toptoptop környék, de élhető, szerethető, közel van minden, jó a közlekedés, sok park van errefelé.

Maga az udvar zöld, virágos, barátságos, szóval minden oké lenne, ha a férjem nem akarna mindenáron kertesházat.

Medve házakat és telkeket néz.

Kos. Ha valamit a fejébe vesz, véghez viszi.

Én kussolok, ő tervezget: szerintem költözni fogunk előbb-utóbb, egy-két éven belül.

 hogy tegyek már fel képet a hímzéseimről, hogy lassan elkezdem lefotózni őket. Azért nagy durranásra ne számítsatok, kicsi, számomra kedves tárgyakról van csak szó, semmi művészeti értékkel vagy mondanivalóval. 

Van egy lekváros is.

Erről jut eszembe, hogy most kezdem igazán felhasználni a nyáron eltett befőtteket, lekvárokat: szombaton epres tejpitét, tegnapelőtt pedig fonott kalácsot sütöttem, utóbbihoz isteni volt a mézes sárgabaracklekvár és a vaníliás banánlekvár is.

 Ha belefutsz ilyesmibe, dobj egy mailt, kérlek.

 ez lesz az egyik karácsonyi ajándéka. Már rá is állítottam Medvét a hozd-haza-a-töltőgyöngyöt projektre, mondhatom iszonyú boldog: 250 literes kiszerelésben van csak ez a cucc, tele lesz vele a kocsi csomagtartója. Vagy nem. Egyátalán hány literes Imi csomagtartója?

503 liter! Atyaég! Most szóljak, hogy kettőt vegyen?:D

Na jó, nem, azt hiszem, kezdésnek pontosan elég lesz egy puff: már csak mintát kéne keresnem hozzá.

 Megvolt, jelentem, megvolt. Avokádós-krémsajtos, libaaprólékos-borsos, és bio feketeáfonya lekváros változatban is. 

Komolyan mondom, nem is tudom, hogy eddig hogy élhettünk bagel nélkül...

... ma is készül egy újabb adag: mindenképp ki akarom próbálni a krémsajtos-lazacosat (Panni, majd együtt is, de már nem bírtam tovább várni!), a spenótos-juhsajtosat és a vaníliakrémes-epreset is.

Nem, nem túlzás: telis tele van a fagyasztóm eperrel. 

• 5 dkg szalámi
• bő fél deci olaj
• 2 tojás 
• 180 ml tej
• apróra vágott hagyma (kevés kell csak bele, mondjuk egy kisebb hagyma fele)

ezt összekeverni. Elég fakanállal, én nem vettem elő a robotgépet, nem akartam, hogy felkeljen a gyerek.

Külön tálba:

• 28 dkg liszt
• 1 ek. cukor
• 2 tk. sütőpor
• 1 tk. só (azért csak ennyi, mert a szalámi sós)

Ezt szintén összekutyulni, majd belekeverni a szalámis-olajos-tojásos-tejes-hagymás elegybe.

170 fokon (3-as fokozat) 20 percig kell sütni.

Finike:)

 mindig ügyködni kell, na. A sütés-főzés már mindennapos, ma épp citromos sütőtök lekvár készült, de a héten rátaláltam a tökéletes kuglóf receptjére is, el is készült, egyetlen szépséghibája csupán, hogy nincs szép nagy kuglófformám.

Ahogy nekiálltam keresgélni a neten, találtam pár teljesen nélkülözhetetlen sütűformát, nem is tudom, hogy élhettem eddig nélkülük (és azt sem, hogy meddig kell még nélkülöznöm őket)...

A kis hintalovas tökéletes lenne Barnabás első szülinapjára. Olyan igaz, békebeli hintalovacska ez, nem pedig amolyan újhullámos őrület, mint amiket mostanában lehet kapni.

Történt ugyanis, hogy az anyukám által rámrótt küldetésnek eleget téve betévedtem egy bababoltba, hátha ott meglelem a tökéletes kis hintalovat, amit -ugye- majd ő az unokájának stb. Az eladó unott arccal közölte, hogy nem, most nincs hintaló, most hintakutya van, komolyan, hintakutya, és rámutatott egy rettenetes bánatos szemű, UV pink orrú műanyag szörnyre, amitől először megijedtem, majd hangos nevetésben törtem ki és... nem részletezem tovább.

Ez a második olyan kis szeretet-meglepetés tortácskáknak lehet tökéletes, ribizlis-túrós, vagy málnás-vaníliás, vagy fehércsokis-szedres.

Gesztenyés-mascarponés, keserűcsokis-narancsos, vagy... nem sorolom tovább. Apró, pici, csinos kis tortácskák, szülinapra vagy névnapra, vagy Karácsonyra vagy egy nagyon rossz hét lezárásaként szigorúan házi viditószernek. 

Sárkány ellen .

Ez pedig Karácsonyi, különleges, aranyszínű dekorgyöngyökkel, hófehér cukormázzal, belül fajéjas-mézes, benne csillogó szalag.

Szépek, na.

• narancslekvárban
• rúzsban
• híg babamackóban (khmmm)
• virágföldben
• kutyanyálban
• ketchupben
• szempillaspirálban
• rozsdában
• olajban
• alapozóban?

Hogy mindegyik foltot kimossa a Lidl-ös mosópor. Ráadásul megveszekedetten jó illata van, igazi békebeli mosópor illat. Nagyon-nagyon-nagyon alánlom!

Ő az. Igazi, kemény, "mosóporosdoboz" doboza van, ráadásul mától szuperakciós (azt hiszem 1500Ft az 5 kiló, vagy valami ilyesmi), de egyébként sem vészes, eksön nélkül 1800Ft.

 Tudom, tudom, mamusznak indult, el is készült, és élt 30 percig, béke poraira, a fiam lebontotta.

A sapkát trükkösebben csináltam: ezzel már nehezebb dolga lesz, ha le akarja bontani! Atomzsírcsászár lett sztem. (és a sapka se rossz:))

Iránytű. Mutat Északot meg hogy merre van az autó, meg hol a moha, subidubi. Merre menjünk, helyes, irányt, életünk útját, nagy mosolyt. Biztonságot, ölelő kart, jó szándékot. Embert, emberséget, bátorságot, család melegét. Száraz, nagy, meleg tenyeret, becéző szemeket, biztató szavakat.

És ha elromlik a szerkentyű, akkor is irányít. Nem kell mutató. Elég, ha azt megtalálom, aki a kezében tartja. És már oda is értem.

sötétkék, világoskék és mályvaszín fonalakat vettem, és nemsoká el is kezdek próbálkozni.

Ui: petrolkéket nem kaptam. 

 ... elég borzalmasan hangzik, de annál szebb lesz. Ilyet szeretnék:

http://goodknits.com/blog/mary-jane-slippers/

csak petrolkék fonalat fogok venni hozzá.

Az otthonunkról: óóóóóriási kupi van, ki kell találnom valamit ruhaszárító ügyben, mert jelenleg a kihajtható lepkeszárító az egész étkezőt elfoglalja. Nem, ne is mondd ki az F betűs szót. (tudod, mire gondolok, nem? a fürdőszoba plafonjára felszerelhető, zuhanyzás közben bepárásodó, leengedhető, ne, ne, ne mondd ki, UTÁLOM.)

Valami más megoldás kell.

 azt itt meg is ígérhetem. Ennek több oka is van:

1., annyira nem tudok főzni

2., annyira nem tudok sütni

3., annyira nem tudok.

Viszont-de-ellenben-ám a szuper kis francia piskótareceptet leírom ide Nektek, süssétek meg, biztos el lehet rontani, de nekem még nem sikerült.

Elő kell venni egy tálat és bele kell hajigálni a következőket:

•  4 tojás sárgája
• 17 dkg cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• fél csomag sütőpor
• 25 dkg finomliszt
• 1 dl forró víz
• 1 dl olaj
• csipet só
• plusz a tetejére amit csak szeretnél. Finom a fehér csokis - kókuszos és a mandulás - málnás, meg a sima barackos, meg a mangós, meg a sima csokis, meg a meggyes, meg a...

190 fokon 25 perc, én egy jénaiba sütőpapírt szoktam tenni, abba teszem a keveréket és nem bajlódom a vajazgatással.

Rengeteg szakácskönyvet vettem mostanában és bosszant, amikor sütés-főzés közben kerülgetni kell, úgyhogy elkezdtem szakácskönyv tartókat nézegetni (ne röhögj, van ilyen!) és erre jutottam. Ő kell. Vagy valami hasonló.

megvolt a tűzkeresztség: vandégeket fogadtunk az új lakásban. Esküszöm az égre, mire megérkeztek más holla voltam.

Úgy indult a történet, hogy kenyeret és bagettet sütöttem, arra füstölt sajtos-majonézes-fokhagymás krém ment. Előétel kipipálva.

Főételnek túrós-bazsalikomos brindzahabbal töltött csirkemell és sült oldalas, mindez káposztasalátával és pirított krumplival. Főétel megvan.

Házi szilvalekváros-szilvás-banános morzsatorta sós karamellával. Ez is okés.

... és megjöttek a vendégek, majd leültünk enni. Háromnegyed órája voltak ott, mikor közölték, hogy már nem maradnak sokáig (esküszüm, nem a kaja miatt menekültek), mert a lány naaagyon fáradt. Finoman jelzem, hogy hétfőn beszéltük le a vendégséget, tehát neki ugyanannyi ideje volt megbarátkozni a gondolattal, hogy "csütörtökön bizony vendégségbe megyünk", mint nekem azzal, hogy "csütörtökre nem vállalok munkát, kitakarítok és egész nap főzök (amellett persze, hogy ellátom a gyereket), mert vendégek jönnek".

Úgy éreztem magam, mint akit pofánvágtak: ezért álltam egész álló nap a konyhában?

Nagyon de nagyon csalódott voltam/vagyok.

És ha most le kéne írnom, hogy milyen érzelem bújik meg kicsi szívem mélyén, akkor leginkább a rohadt°bfjdhf˘˘d%%********fck*--------!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

ez van odabenn. A kicsi szívem mélyében.

 csináltam képeket. Már száradnak, lassan mennek a gardrób falára.

Igazából azt soknak találtam volna, ha mindhárom "teljes" kép, így a két kicsi szélsőn csak a zöldes ágak vannak és csak a középsőre kerültek a madarak is.

Nekem tetszik.

 fantasztikus, lélegzetelállító... TEJBEGRÍZT csináltam. Kiöblítettem a szép üvegtálakat, megfőztem a tejbegrízt, belekevertem sok-sok apróra vágott sárgabarackot, a tetejére grilleztem néhány szeletet, majd egy jó adag sárgabarackból sós-karamellás sárgabarack lett. Először Chili&Vanília gasztroblogján olvastam a sós karamelláról, aztán egyre több helyen láttam, és úgy döntöttem, ha bárki megkérdezi az életben, hogy "hé, ettél már medvetalpat? és sós karamellát??", akkor legalább az egyikre azt tudjam mondani, hogy igen.

Vajat a serpenyőbe, bele a barackot, rá a cukrot és a bő csipet (az milyen?) sót. Csodálatos, nagyon intenzív karamell íze lesz, és az állaga krémes, folyós, de nem olyan fogre kellemetlenül rátapadós... Hmmmm.... ez ment a tejbegríz tetejére. Isteni finom lett.

Szerdán, ha hazaérek (mert most elutazunk), akkor meg a képen látható habos süti következik, színes, királylányos cukordarabkákkal.

 az ikeából. Nagyon tetszenek, bár én csak egyfélét vettem: nekem a keresztbe vékony csíkos tetszett a legjobban.

Szerettünk volna még polcot a gyerekszobába, de nem kaptunk olyan világoskéket, amilyet kinéztünk korábban.

 mindketten megőriztük a gyerekkori könyveinket.

Porosak és koszosak voltak, de egy alapos törlőkendős átdörzsölés sokat segített a helyzeten.

Van itt minden, kérem szépen: a Grimm mesék, Csipike az óriástörpe, Moha és Páfrány meg Csirizár és Csipisz, ó, igen, itt van az egész retro-csapat.

A férjem és az én könyveim szépen megismerkedtek egymással, örök barátságot kötöttek, majd békésen felsorakoztak egymás mellé a kicsi, világoskék polcokra.

Már csak egy jó kis könyvtámasz hiányzik, mondjuk valami hasonló:

 szobájában már a helyén a karnis, szárad a függöny, csak karikát kell még venni és fel is tehetem.

Helyére kerültek a préselt virágos kicsi képek is és kezd emberi formát mutatni az étkező, pontosabban a tálalószekrények: már tortatálak és gyertyatartók vannak rajtuk és nem vezetékek, kapcsolódoboz és kalapács.

 Képet, karnist, tartót, kismittudoménmit. Mindent a helyére. El sem hiszem, hogy már itt tartunk!

A gyerekszobába felkerülnek végre a hőn áhított babakék polcok, a konyhában végre nem a mosogató mellett lesz a mosógatószivacs, hanem lesz egy külön kis polc, amire fel tudom tenni, és a fűszertartó is a helyére kerül végre - a szekrény alatti sanyarú számüzetésnek végleg vége.

... no meg azon gondolkodtam, hogy ha ilyen marad az idő, akkor nem kell télig várni egy ilyen csizmatartóval: ha másnak nem is, de gumicsizmának ideális. Sajnos.

 ... több mint egy hónapja nem írtam. Azóta beköltöztünk (ne akard tudni, hogy mekkora volt a kupi), és folyamatosan pakolunk, dekorálunk, csinosítjuk, szépítjük a lakást.

Még élnek a fűszernövények az erkélyen (mivel egy gyereket is életben tudok tartani, felbátorodtam), készülnek a függönyök és a konyhát is birtokba vettem.

Kaspókat nézek, kész eperlekvárt rendezgetek és próbálok nem megőrülni: a gyereknek ugyanis jön a foga.

 Napok óta padlót sikálok, letörlök, felmosok, portalanítok, előszedek, elpakolok, kidobok, stb.

Otthonom lett az IKEA és a KIKA, most épp a hálószobába vadászunk csillárt meg falikart: a legtöbb nem tetszik, ami meg tetszik, az egy kisebb afrikai állam éves GDP-je lenne.

Ilyesmit szeretnénk: