bizsum, csatom, szalagom, pipereholmim van egytől egyig imádom, bár ritkán hordom őket.
Mindenképp szerettem volna egy fésülködőasztalt, és már kutattam a neten, néztem a boltokban, de nem találtam meg az igazit. Érdekes, hogy sokszor milyen későn látjuk meg azt, ami a szemünk előtt van: az új lakás egyik öröksége egy régi varrógépasztal, sok kicsi rekesszel, kulcsos fiókkal. Sokáig kerülgettem, az előtérbe szántam kulcsosnak, de aztán kiderült, hogy sok lenne oda, meg zsúfolt is lenne, meg mindennemjóságnyűgösség...
és akkor bevillant, hogy ha csináltatok fölé egy tükröt, akkor tökéletes lesz a gardrobba fésülködőnek. Áttörlöm, bútorápolózom, viaszozom és szebb lesz, mint valaha.
Olyan szépek ezek a régi varróasztalok, nem?
